San Marinó-i labdarúgó-válogatott

San Marino
Beceneve(i)	La Serenissima
Szövetség neve	Federazione Sammarinese Giuoco Calcio
Konföderáció	UEFA (Európa)
Szövetségi kapitány	Fabrizio Constantini
Csapatkapitány	Davide Simoncini
Legtöbb válogatottság	Matteo Vitaioli (97)
Legtöbb válogatott gól	Andy Selva (8)
Stadion	Olimpiai Stadion
FIFA-kód	SMR
Mezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Ranglista helyezések
FIFA-rang 210. (2024. szept. 19.) Legmagasabb FIFA-rang 118. (1993. szeptember) Legalacsonyabb FIFA-rang 211. (2018. november, 2022. március) Élő-rang 212. (2024. júl. 15.) Legmagasabb Élő-rang 165. (1987. szeptember) Legalacsonyabb Élő-rang 209. (2019. november)
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos 1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino San Marino 0–1 Kanada Hivatalos 1990. november 14., Serravalle, San Marino San Marino 0–4 Svájc
Legnagyobb győzelem
2004. április 28., Serravalle, San Marino San Marino 1–0 Liechtenstein
Legnagyobb vereség
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino San Marino 0–13 Németország

A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. 1931-ben alapították, 1988 óta kezdve FIFA-tag. Az UEFA második legkisebb tagállama. Még egyetlen világ- és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia.

Első hivatalos meccsét Svájc válogatottja ellen játszotta az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során 1990-ben, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett. A San Marinó-i válogatott korábban, 1986-ban játszott egy barátságos mérkőzést Kanada ellen, 1–0-s vereséget szenvedve. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát, de nem nyert mérkőzést. Mindössze egy meccset nyertek meg, a Liechtenstein elleni barátságos összecsapásukat 1–0-ra 2004. április 28-án.

2014 novemberéig holtversenyben a FIFA-világranglista utolsó helyét foglalta el Bhután válogatottjával, de az Észtország elleni, 2016-os Európa bajnoki selejtezőn elért 0–0-s döntetlent követően előrébb lépett. A csapat megszerezte első idegenbeli gólját 14 év után Litvánia ellen. Miután a rangsorolási rendszer megújult, visszaestek a ranglista utolsó helyére a Moldova elleni 1–0-s vereséget követően.

2024. szeptember 5-én a Nemzetek Ligájában 1–0-ra legyőzték Liechtensteint, amivel az első győzelmüket szerezték tétmeccsen.

A válogatott története

Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata ellen. San Marino 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb volumenű megmérettetéseken vegyen részt. A San Marinó-i válogatott játékosait a csatlakozás előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.

San Marino első hivatalos mérkőzése az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, a csapat Svájc ellen 4–0-s vereséget szenvedett, majd mind a nyolc selejtezőmérkőzést elveszítette. A gárda különösen idegenben küzdött, minden ilyen jellegű meccsén legalább négy góllal maradt alul ellenfeleivel szemben. Egyetlenegy gólt értékesítettek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával, és 33-at kaptak.

Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor San Marinót összesorsolták az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-s zakóba rohant bele a csapat Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egyoldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során a gárda első találatára tett szert világbajnoki selejtezőn, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontjára, miután 0–0-s döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját produkálta 8,3 másodperc alatt, a csapat azonban 7–1-es vereséget szenvedett. San Marino pont nélkül fejezte be a sorozatot, 10 mérkőzésen 46 gólt kapott.

Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen kapituláltak. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli találatát jegyezték, ugyanakkor 4–1-es vereséget szenvedtek. A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott két San Marino elleni győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. A Toftirban aratott 3–0-s győzelmük rekord a gárda történetében.

Az 1998-as világbajnoki selejtező San Marinói mércével nézve is kiábrándító. A csapat minden meccsen legalább három gólt kapott, és egyet sem szerzett. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült találatot szerezni. A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt 1998. november 18-án.

2001 áprilisában San Marino első idegenbeli pontját sajátította el, miután Rigában 1–1-es döntetlent ért el Lettország válogatottjával szemben. A 2002. évi világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárta, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt. 2004. április 28-án San Marino legelső győzelmét gyűjtötte be 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzte Liechtenstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechtenstein szövetségi kapitányaként debütált az összecsapáson. A 2006-os világbajnoki selejtezőkön a csapat eredményei hasonlóan alakultak az előző selejtőzökhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.

A válogatott 2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtezői során 13–0-ra kapott ki Németország ellen. A sorozat 12 találkozóján 57 gólt kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.

A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz megmérettetés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből 10-et Lengyelország ellen, mely a gárda történetének legnagyobb győzelme. Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es meccs során. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult a csapat számára, első kilenc mérkőzésükön vereséget jegyeztek, és egyik összecsapáson sem tudtak a hálóba találni. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-s vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-s zakó, mely a holland válogatott történetének legeredményesebb diadalává vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli ütközetévé. Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-s, majd Moldova idegenben egy 4–0-s vereség.

2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után volt újra eredményes a válogatottban, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Boruct megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult Lengyelország javára. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett gól a válogatott történetében, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedett, illetve Liechtenstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszott.

2014. november 15-én San Marino 0–0-s döntetlent játszott Észtország válogatottja ellen. Ez volt az első alkalom 10 év után, hogy a csapat nem veszített ütközetet, így véget vetett a 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatának, és megszerezte első pontjait egy Európa-bajnoki selejtező során.

2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.

2019. november 16-án Filippo Berardi jegyzett gólt a Kazahsztán elleni 1–3-as kimenetelű vesztes megmérettetésen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után San Marino első gólja volt (2017. szeptember 14. Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után a csapat első hazai találata (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).

2020. október 13-án a csapat újabb döntetlent könyvelhetett el, miután a Nemzetek Ligájában Liechtenstein ellen 0–0-s döntetlent játszott. Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. A válogatott történetében ez volt az első torna, mely során egy naptári évben több pontot gyűjtöttek, és először maradtak veretlenek egymást követő hivatalos meccseken.

Stadion

San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játssza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is, kapacitása 7000 fős. A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél fanatikusainak száma meghaladja San Marino válogatottjáét egy adott találkozón. 2007-ben az Írország elleni összecsapáson 3294 nézőből 2500-an voltak írek.

San Marino két megmérettetést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall’Ara Stadionban, míg 2020-ban a Liechtenstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.

Hírnév

San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett, egészen a 2013 májusáig, miután az UEFA Gibraltárt is beválasztotta a tagjai közé. A válogatott még nem nyert egyetlen hivatalos mérkőzést sem, 2004-ben a Liechtenstein elleni 1–0-s siker továbbra is a csapat egyetlen győzelme.

A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-s vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.

A FIFA-világranglistáján San Marino az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta a válogatott átlagos helyezése a 176.

2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a 2002-es világbajnoki selejtezőn döntetlent ért el csapatával szemben. 2007-ben az Írország elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.

San Marino európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem jegyzett találatot. 2015. szeptember 8-án 14 év után a csapat első idegenbeli gólját értékesítette, miután Matteo Vitaioli Litvánia ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.

Nemzetközi eredmények

Hivatalos mérkőzések

2020. november 14. szerint:

Ellenfél	M	GY	D	V	RG	KG	GK	Győz. %
Albánia	2	0	0	2	0	6	0.00
Andorra	1	0	0	1	0	2	0.00
Ausztria	2	0	0	2	1	11	0.00
Azerbajdzsán	2	0	0	2	1	6	0.00
Fehéroroszország	2	0	0	2	0	7	0.00
Belgium	8	0	0	8	3	46	0.00
Bosznia-Hercegovina	2	0	0	2	1	6	0.00
Bulgária	2	0	0	2	0	7	0.00
Horvátország	3	0	0	3	0	18	0.00
Ciprus	6	0	0	6	0	18	0.00
Csehország	6	0	0	6	0	31	0.00
Anglia	6	0	0	6	1	37	0.00
Észtország	3	0	1	2	0	3	0.00
Feröer-szigetek	2	0	0	2	1	7	0.00
Finnország	4	0	0	4	1	18	0.00
Németország	4	0	0	4	0	34	0.00
Gibraltár	2	0	1	1	0	1	0.00
Görögország	2	0	0	2	0	6	0.00
Magyarország	4	0	0	4	0	19	0.00
Izrael	2	0	0	2	0	13	0.00
Olaszország	3	0	0	3	0	16	0.00
Kazahsztán	2	0	0	2	1	7	0.00
Lettország	5	0	1	4	1	9	0.00
Liechtenstein	6	1	2	3	3	6	16,67
Litvánia	4	0	0	4	1	9	0.00
Luxemburg	2	0	0	2	0	6	0.00
Málta	1	0	0	1	2	3	0.00
Moldova	8	0	0	8	0	17	0.00
Montenegró	2	0	0	2	0	9	0.00
Hollandia	6	0	0	6	0	39	0.00
Észak-Írország	4	0	0	4	0	14	0.00
Norvégia	4	0	0	4	1	24	0.00
Lengyelország	8	0	0	8	1	33	0.00
Írország	2	0	0	2	1	7	0.00
Románia	3	0	0	3	1	10	0.00
Oroszország	4	0	0	4	0	25	0.00
Skócia	8	0	0	8	0	27	0.00
Szerbia és Montenegró	2	0	0	2	0	8	0.00
Szlovákia	4	0	0	4	1	22	0.00
Szlovénia	5	0	0	5	0	20	0.00
Spanyolország	4	0	0	4	0	26	0.00
Svédország	4	0	0	4	0	22	0.00
Svájc	4	0	0	4	0	22	0.00
Törökország	4	0	1	3	1	16	0.00
Ukrajna	2	0	0	2	0	17	0.00
Wales	4	0	0	4	1	16	0.00
Összesen	174	1	6	167	24	730	0,57

Nem hivatalos mérkőzések

2013. október 15. szerint:

Ellenfél	M	GY	D	V	RG	KG	GK	Győz. %
Libanon	1	0	1	0	0	0	0	0%
Szíria	1	0	0	1	0	3	−3	0%
Törökország	1	0	0	1	0	4	−4	0%
Vatikán	1	0	1	0	0	0	0	0%
Összesen	4	0	2	2	0	7	−7	0%

Világbajnokság

Világbajnokság										Selejtezők
Év	Eredmény	H.	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret	H.	M	Gy	D	V	G+	G–
1930–1990	nem indult
1994	nem jutott ki									6.	10	0	1	9	2	46
1998										5.	8	0	0	8	0	42
2002										5.	8	0	1	7	3	30
2006										6.	10	0	0	10	2	40
2010										6.	10	0	0	10	1	47
2014										6.	10	0	0	10	1	54
2018										6.	10	0	0	10	2	51
2022										6.	10	0	0	10	1	45
2026	később									később
Összesen		0/22	–	–	–	–	–	–	–	Összesen	76	0	2	74	12	356

Európa-bajnokság

Európa-bajnokság										Selejtezők
Év	Eredmény	H.	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret	H.	M	Gy	D	V	G+	G–
1960–1988	nem indult
1992	nem jutott ki									5.	8	0	0	8	1	33
1996										6.	10	0	0	10	2	36
2000										5.	8	0	0	8	1	44
2004										5.	8	0	0	8	0	30
2008										7.	12	0	0	12	2	57
2012										6.	10	0	0	10	0	53
2016										6.	10	0	1	9	1	36
2020										6.	10	0	0	10	1	51
2024										6.	10	0	0	10	3	31
Összesen		0/17	–	–	–	–	–	–	–	Összesen	86	0	1	85	11	371

UEFA Nemzetek Ligája

Csoportkör												Egyenes kieséses szakasz
Szezon	Liga	Csoport	H	M	Gy	D	V	G+	G–	Feljutás/kiesés	Helyezés	Év	Eredmény	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret
2018–19	D	2.	4.	6	0	0	6	0	16		55.	2019	nem jutott be
2020–21	D	2.	3.	4	0	2	2	0	3		54.	2021
2022–23	D	2.	3.	4	0	0	4	0	9		54.	2023
2024–25	D	1.										2025
Összesen				14	0	2	12	0	28				0/4	–	–	–	–	–	–

Mediterrán Játékok

Mediterrán Játékok statisztika
Év	Forduló	M	GY	D	V	RG	KG
1951-1983	Nem indult
1987	Csoportkör	0	0	1	2	0	7
1991–	Az U20-as válogatott eredményeihez tartozik
Összesen	1/1	0	0	1	2	0	7

A válogatott vezetőedzői

• Frissítve a Gibraltár elleni 2020. november 14-i Nemzetek Ligája mérkőzés után.

Név	Kezdés	Vége	Meccsek	GY	D	V
Giulio Casali	1986. március 28.	1987. szeptember 20.	6	0	2	4
Giorgio Leoni	1990. november 14.	1995. november 15.	29	0	1	28
Massimo Bonini	1996. június 2.	1997. szeptember 10.	8	0	0	8
Giampaolo Mazza	1998. október 10.	2013. október 15.	85	1	2	82
Pierangelo Manzaroli	2014. június 8.	2017. október 8.	28	0	1	27
Franco Varrella	2018. szeptember 8.	Jelenleg is	22	0	2	20

Játékoskeret

A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.

Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub 23 K Elia Benedettini 1995. június 22. (29 éves) 23 0 Szabadúszó 12 K Simon Benedettini 1997. január 21. (27 éves) 7 0 Murata 1 K Alex Stimac 1996. június 22. (28 éves) 0 0 Virtus K Matteo Zavoli 1996. július 6. (28 éves) 0 0 Libertas 6 V Davide Simoncini 1988. augusztus 30. (36 éves) 66 0 Tre Fiori (csapatkapitány) 3 V Mirko Palazzi 1987. március 21. (37 éves) 53 1 Marignanese 5 V Christian Brolli 1992. február 28. (32 éves) 34 0 Falciano 8 V Manuel Battistini 1994. július 11. (30 éves) 30 0 Virtus 13 V Andrea Grandoni 1997. március 23. (27 éves) 19 0 La Fiorita 16 V Marcello Mularoni 1998. szeptember 8. (26 éves) 15 0 La Fiorita 4 V Alessandro D'Addario 1997. szeptember 9. (27 éves) 7 0 Tre Fiori 2 V Dante Rossi 1987. július 12. (37 éves) 5 0 Chiesanuova KP Michele Cervellini 1988. április 14. (36 éves) 35 0 Cosmos KP Enrico Golinucci 1991. július 16. (33 éves) 23 0 Libertas 17 KP Alessandro Golinucci 1994. október 10. (30 éves) 22 0 Pietracuta 22 KP Fabio Tomassini 1996. február 5. (28 éves) 20 0 Pietracuta 21 KP Lorenzo Lunadei 1997. július 11. (27 éves) 17 0 Riccione 14 KP Mattia Giardi 1991. december 15. (32 éves) 12 0 Folgore 11 KP Michael Battistini 1996. október 8. (28 éves) 9 0 Tre Penne KP Tommaso Zafferani 1996. február 19. (28 éves) 9 0 LA Fiorita 9 KP Luca Ceccaroli 1995. július 5. (29 éves) 6 0 Tre Penne 15 KP Kevin Zonzini 1997. augusztus 1. (27 éves) 3 0 Cosmos 19 KP Luca Nanni 1995. január 30. (29 éves) 0 0 Folgore 7 CS Matteo Vitaioli 1989. október 27. (35 éves) 62 1 Tropical Coriano 20 CS Adolfo Hirsch 1986. január 31. (38 éves) 39 0 Pennarossa 10 CS Filippo Berardi 1997. május 18. (27 éves) 18 1 Vibonese 18 CS Nicola Nanni 2000. május 2. (24 éves) 13 0 Cesena CS Marco Bernardi 1994. január 2. (30 éves) 7 0 Folgore

A bő keret tagjai

A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.

Név	Születési dátum (Kor)	Vál.	Gól.	Jelenlegi klub	Bemutatkozó mérkőzés
Giovanni Bonini	1986. szeptember 5. (38 éves)	29	0	Tre Fiori
Giacomo Conti	1999. július 21. (25 éves)	1	0	Tropical Coriano
Luca Tosi	1992. november 4. (31 éves)	19	0	Pietracuta
Mattia Stefanelli	1993. március 12. (31 éves)	15	1	Pennarossa

Jelenlegi stáb

Vezetőedző	Franco Varrella
Technikai asszisztens	Stefano Ceci
Fitnesz edző	Tomaso Mazzoli
Kapusedző	Marcello Teodorani
Csapatorvos	Pietro Bugli
Fizioterapeuta	Loris Balzani
Masszőr	Tiziano Giacobbi
Hivatalos kísérő	Cesare Vitaioli
Meccselemző	Lorenzo Vagnini
Raktáros	Benito Ballato Marco Crescentini Mauro Montanari

Sportszergyártók

Időszak	Mez szolgáltató
1990–1994	Admiral
1994–2010	Virma
2011–2017	Adidas
2018–	Macron

Statisztikák

2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának. Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve az Interkontinentális kupát. AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, a játékos már a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.

Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként. 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trenírozó edzőjévé. A 2014-es világbajnoki selejtező lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.

A legtöbb pályáralépés a válogatttban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is – szám szerint 8 – az ő nevéhez köthető.

Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a játékszert, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba is gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.

Legtöbbször pályára lépő játékosok

Andy Selva, a legtöbb meccsen pályára lépő és a legtöbb gólt szerző játékos a San Marinó-i válogatottban

2020. november 15. szerint:

#	Név	Időszak	Meccsek	Gólok
1	Andy Selva	1998–2016	74	8
2	Damiano Vannucci	1996–2012	68	0
3	Alessandro Della Valle	2002–2017	66	1
4	Davide Simoncini	2006–	66	0
5	Matteo Vitaioli	2007–	62	1
6	Aldo Junior Simoncini	2006-	62	0
7	Simone Bacciocchi	1998–2013	60	0
8	Fabio Vitaioli	2005–	55	0
9	Mirko Palazzi	2005–	53	1
10	Mirco Gennari	1990–2003	48	0

Legtöbb gólt szerző játékosok

2020. november 15. szerint:

#	Név	Időszak	Gólok (meccsek)	Gólok meccsenként	Ellenfelek és dátumok
1	Selva, AndyAndy Selva	1998–2016	8 (74)	0,108	, 1998. október 14. , 2001. február 28., 2001. június 6 és 2005. március 30. , 2004. április 28. , 2005. június 4. , 2007. október 17. , 2008. október 11.
2	Manuel Marani	2003–2012	2 (32)	0,063	, 2007. február 7. , 2012. augusztus 14.
3	Alessandro Della Valle	2002–2017	1 (66)	0,015	, 2013- szeptember 10.
	Matteo Vitaioli	2007–	1 (62)	0,016	, 2015. szeptember 8.
	Mirko Palazzi	2005–	1 (53)	0,019	, 2017. szeptember 4.
	Nicola Albani	2001–2011	1 (40)	0,025	, 2001. április 25.
	Danilo Rinaldi	2008–	1 (40)	0,025	, 2012. augusztus 14.
	Nicola Bacciocchi	1991–2000	1 (33)	0,03	, 1992. szeptember 9.
	Bryan Gasperoni	1994–2005	1 (28)	0,036	, 2003. augusztus 20.
	Mauro Valentini	1991–1999	1 (23)	0,043	, 1995. október 11.
	Pier Domenico Della Valle	1991–2000	1 (21)	0,048	, 1994. december 14.
	Valdes Pasolini	1990–1996	1 (18)	0,056	, 1991. március 27.
	Filippo Berardi	2016–	1 (18)	0,056	, 2019. november 16.
	Nicola Ciacci	2003–2011	1 (16)	0,063	, 2003. augusztus 20.
	Mattia Stefanelli	2014–	1 (15)	0,067	, 2016. október 11.
	Davide Gualtieri	1993–1999	1 (9)	0,111	, 1993. november 17.

További információk

• A San Marinó-i labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja (olasz nyelven). Federazione Sammarinese Giuoco Calcio
• San Marino a FIFA honlapján. FIFA. [2009. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
• San Marino az UEFA honlapján. UEFA
• San Marino eredményei az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
• San Marino - válogatottsági rekordok az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2017. március 4.)